Van egy mondás, nem tudom pontosan, de a lényege ez: „Azért mozogj ma, hogy 70 évesen is képes legyél mozogni!” Szerintem ez mindent kifejez ha a fogyásra és a mozgásra keresel motivációt.
Szóval eljött az a pont, amikor már nem csak a csokoládé csomagolása, hanem a derekam is recseg, és egy-egy reggelen úgy érzem magam, mint egy ropogós, használt heverő. Az „itt-ott fáj” már nem egy újfajta tánclépés, hanem a mindennapjaim hangaláfestése lett. És persze, tudom, hogy a túlsúlynak nem csak az a baja, hogy nem fér rám a kedvenc farmerom, hanem az is, hogy egy egész rakat betegség les rám a sarokból – külön szekcióval a „Káros Szokások és Nem Változó Testek Klubjában”.
Mondhatnám, hogy előbb is gondolhattam volna erre… De őszintén, fiatalon valahogy mindig azt hittem, az egészségi problémák olyan dolgok, amik csak „másokkal” esnek meg. Nekem ráér majd valamikor! Ja persze, mostanra már a „Majd egyszer” betársult egy kis hátfájással, egy adag térdzajjal és némi „Ha lehajolok, tuti fel is maradok” érzéssel.
De most jön az igazi motiváció: van egy célom! És ez a cél nem kisebb, mint hogy az 50. születésnapomat jókedvűen, könnyedebben és egy olyan ruhában ünnepeljem, amibe maximum egyszerűen BELECSÚSZOK, nem BELESZAKADOK. Egy évem van. Egy év sok mindenre elég – például, hogy századszor is újra kezdjem a fogyókúrát, vagy végre tényleg végigcsináljam. Mindkettőben profi vagyok…
Jelenleg már „csak” 92 kiló vagyok, ami egy felnőtt óriáspandától is elismerést váltana ki. De ha sikerül 60–70 kg közé lefaragnom magam (plusz némi izom, hogy strandkészen villoghassak), akkor nemcsak magamat lepem meg, hanem mindenkit, aki azt hiszi, hogy egy nő nem tud a negyedik X után is megújulni.
Mi motivál?
- Az egészség: Fontos, hogy jobban érezzem magam, és ne fájjon itt-ott, amikor felkelek reggel.
- A kinézet: Szeretnék az 50. születésnapomon olyan képeket, amik tényleg tetszenek nekem és esetleg megmerem osztani másokkal is.
- Az önbizalom: Jó érzés lesz látni, hogy képes vagyok elérni a céljaimat és tudok bizonyítani másoknak.
- A kíváncsiság: Izgalmas lesz megtapasztalni, milyen változások jönnek, és hogyan fogok kinézni és érezni magam.
Lehet, hogy nem leszek tökéletes diétás példa, sőt! Biztos lesz sült krumpli, családi pogácsa, nagy nevetések, és jópár „jövő héttől komolyan veszem!” pillanat – de most tényleg szeretném látni, meddig jutok.
Tartsatok velem ezen a hosszú úton, nevessünk és fogyjunk együtt – ha néha elérem a célom, együtt örülünk, ha bakizom, együtt kiabáljunk vissza a mérlegnek! Mert a legjobb motiváció néha egyszerűen az, ha nem adjuk fel – és közben jól szórakozunk